KÖZÖSSÉGI TERMET KERESNEK A SZARAJEVÓI MAGYAROK

Saját források, támogatások és pályázati lehetőségek hiányában évek óta nincsen olyan terme a szarajevói magyarságnak, amely otthont adhatna rendezvényeiknek, közösségi életüknek - mondta az MTI-nek a mintegy száz lelket számláló csoport egyik szervezője.

Vég Zoltán elmondta: a szinte kizárólag vajdaságiak alkotta közösség tagjainak (vagy őseinek) zöme a második világháború után érkezett Bosznia-Hercegovina fővárosába, volt aki dolgozni, akadt, aki tanulni jött. A helyi magyarság közel fele él aktív kulturális, közösségi életet, de lehetőségeiknek igen szűkek a határai. "Ha az egyesületünk összeül, akkor a rendezvényt valamelyik kávéházban tartjuk, arra pedig végképp nincsen forrásunk, hogy kulturális programokat vagy olyan eseményeket szervezzünk, amelyekkel bemutathatjuk közösségünket a szarajevóiaknak" - jegyzi meg, hozzátéve: évi húszezer konvertibilis márkából, azaz mintegy hárommillió forintból már megoldható volna a problémájuk. Vég Zoltán kitért arra is: az államot alkotó két entitás közül a bosnyák-horvát Bosznia-hercegovinai Föderáció illetékeseinél mindeddig süket fülekre találtak problémájukkal, míg a boszniai Szerb Köztársaság vezetése azzal támogatja a szintén mintegy száz tagot számláló Banja Luka-i magyar közösséget, hogy kilenc más nemzetiséggel együtt közös ingatlant biztosít nekik, valamint fedezi annak rezsijét. Szólt arról is: pályázati lehetőségek esetén az is nehézség, hogy nem ismerik az anyaországi pályázati rendszert, sem "a magyarországi magyar hivatalos nyelvet". Így Új Dobos című - a Banja Luka-i és a szarajevói magyaroknak is szóló - lapjuk "rendszeresen megjelenik, amikor van rá pénz", aminek jelentős részét a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettől kapják támogatásképpen. Saját bevételük nincsen - tette hozzá -, mivel a tagság tekintélyes hányada vagy nyugdíjas, vagy Bosznia-Hercegovina aktív korú lakosságának feléhez hasonlóan munkanélküli, így korábban arról is letettek, hogy a kiadásaikat legalább részben fedező tagdíjat szedjenek. Vég Zoltán az MTI érdeklődésére elmondta: mára alig maradt a közösségben olyan, aki ne vette volna fel a magyar állampolgárságot, "elsősorban nem magunk, hanem a gyerekeink miatt". Az anyaországi felsőoktatási intézményekben való továbbtanulás lehetősége pedig egyre több fiatalban ébreszti fel az igényt, hogy az ehhez szükséges szinten sajátítsa el a magyar nyelvet. Ennek támogatására egy Magyarországról érkezett ösztöndíjas fiatal tart nyelvórákat a közösség tagjainak, illetve szervezi programjaikat - mondta el. A magyar kultúra és nyelv megőrzésének esélyeiről szólva a bosnyák apa és vajdasági anya gyermekeként született, egyetemista Estela Hadzikadunic arról beszélt az MTI tudósítójának: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a második nemzedék még úgy-ahogy beszél magyarul, de a harmadik generáció már jellemzően nem. Mint mondja, ő is akkor sajátította el a magyart, amikor élete első éveiben menekültként anyai rokonságánál éltek, a vajdasági Zentán. Hozzátette: kevés olyan vele egykorú fiatal van ma Szarajevóban, akivel magyarul beszélgethetne, a nála jóval fiatalabbakkal vagy idősebbekkel pedig közös érdeklődési kör híján nem gyakorolja a nyelvet.

DSC_0853.jpg