Ismét lehet magyarul tanulni Bosznia-Hercegovinában / U Bosni i Hercegovini se opet može učiti mađar

Bosznia-Hercegovina két legnagyobb városában folytatódik a tavaly elindult nyelvtanfolyam. Az órákat a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, Labossa Bence tartja meg. A fővárosban június végén, Banja Lukában pedig múlt héten indult el a tanfolyam.

Szarajevóban 2003 óta nincs magyar ház, de kisebbségek közötti kitűnő együttműködés eredményeképpen a szlovének felajánlották tantermüket az órák megtartásához.

Banja Lukában a városi kisebbségek házában zajlik az oktatás.

Sokan folytatják a tavaly megkezdett nyelvtanulást, emellett új érdeklődők is vannak. A résztvevők motivációja eltérő, legtöbben talán a magyar felmenők iránti tiszteletből és az egyszerűsített honosítási eljárás elindítása miatt szeretnék elsajátítani a nyelvet. Kezdő és haladó szinten is lehetőség van a tanulásra.

Fiataloktól egészen az idős korosztályig terjed a “diákok” köre és lelkesedésük töretlen a sokadik óra után is.

A Bosznia-Hercegovina-i magyarság talán a magyar diaszpóra egyik leghányatottabb sorsú közössége. Nem is kell sokat visszarepülnünk az időben, hogy értsük miért. Az 1990-es éveket megelőzően viszonylag nagy létszámú magyar kisebbség élt a mai Bosznia területén. Legtöbbjük Vajdaságból érkezett főként továbbtanulás vagy házasság miatt. Jugoszlávia felbomlása után kitört délszláv háború következtében, sokan elhagyták az országot. Akik maradtak szorosan összetartottak és máig példaértékűen őrzik magyarságukat. Emellett nagyon fontos, hogy a magyar nyelv továbbéljen a fiatalabb generációkban is.

U dva najveća Bosansko- hercegovačka grada nastavlja se kurs mađarskog jezika , koji je započet lani.

Časove drži stipendista Programa Šandora Petefija, BenceLabossa. Kurs je u glavnom gradu počeo krajem juna, a u Banja Luci u mjesecu julu.

U Sarajevu od 2003. godine nema mađarske kuće, ali zahvaljujući dobroj saradnji među nacionalnim manjinama, Slovenci su nam dali na korišćenje svoju salu za učenje.

U Banja Luci časovi se održavaju u domu nacionalnih manjina.

Mnogi polaznici nastavljaju učenje, koje je započeto prošle godine. Osim njih ima i novih kandidata. Motivacija polaznika je različita, jednima , a oni predstavljaju većinu, je bitno da nauče jezik svojih predaka, dok drugi uče mađarski zbog sticanja mađarskog pasoša – u postupku povlašćene repatrijacije. Kursevi su organizovani kako za polaznike, tako i za kandidate, koji već posjeduju predznanje.

Među „đacima“ ima i omladinaca i pripadnika starije generacije, bitno je da njihov entuzijazam ne jenjava ni posle mnogo časova učenja.

Mađari iz Bosne i Hercegovine predstavljaju dijasporu, koju je zadesila najteža sudbina. Ne moramo se puno vraćati u vremenu da bismo razumjeli ovu konstataciju. Naime, prije 1990. godine, na tlu današnje Bosne i Hercegovine živjela je prilično brojna mađarska manjinska zajednica. Najveći dio njih stiglo je iz Vojvodine, zbog učenja, ili iz porodičnih razloga. Kao posljedica rata, koji je zadesio bivšu Jugoslaviju, mnogi su napustili državu. Oni, koji su ostali čvrsto se drže zajedno, čuvajući na taj način svoju mađarsku samobitnost. Ovim ljudima je od presudnog značaja, da i mlađe generacije nauče mađarski jezik.