Szkopje-Szarajevó kooperáció: eredményekben és élményekben gazdag napok egy "idegen" magya
Az ösztöndíjasok közötti kooperációt a Petőfi Program mindig is támogatta és értékelte. Ez teljesen érthető, hisz a szórványközösségek közötti kapcsolatépítés ugyanúgy feladatunk, mint a "saját" működési területünkön található magyarság építése, fejlesztése. A november eleji Kárpátaljai (aknaszlatinai, kőrösmezei és rahói) találkozó után február végén újra lehetőség adódott az együttműködésre - ezúttal Bosznia-Hercegovinában, Szarajevóban. Labossa Bence és a HUM Magyar Polgárok Egyesülete látott vendégül - illetve "vendégtanárul" - öt napig, mely idő alatt magyar nyelvi órák, szakmai megbeszélések és a közeljövőben létrehozni kívánt balkáni ernyőszervezetről való tárgyalások követték egymást.
Tizenöt óra buszozás, kifogásolható minőségű utakon, alig pár megállással, három országon át. Nagy célokat kell kitűzni, hogy az ember úgy érezze, megéri elutazni Macedóniából Bosznia-Hercegovinába. Ezen célok egy részét már a Magyar Kultúra Napján való zentai találkozásunkkor megfogalmaztuk Bencével.
A legfontosabb a korábbi cikkeimben már említett ernyőszervezet, a Délszláv Országok Magyar Egyesületeinek Szövetsége (DOMESZ) megalapításához kapcsolódott. Fogadószervezetem, a Macedóniai Magyarok Teleház Szervezete a tervek szerint áprilistól tagja lesz e közösségnek, az elmúlt hetek eseményei azonban úgy hozták, hogy pár fontos kérdést mindenképp szükséges volt tisztázni a végleges döntés és a szándéknyilatkozat aláírása előtt. A Teleház elnöke, mentorom, Sutus József így támogatta utazásomat, hogy minden részletkérdés érdemi tisztázása megtörténhessen.
Ezen felül a városban működő HUM Magyar Polgárok Egyesületével is szeretnénk szorosabb kapcsolatot kialakítani, már csak azért is, mert hónapokon belül egyazon közösség tagszervezetei leszünk.
E kapcsolatépítés jegyében ittlétem alatt Bencével három, egyenként kilencvenperces nyelvi órát is tartottunk közösen az érdeklődő fiataloknak. A témák változatosak voltak: az „általános bemutatkozás”, a "szabadidős tevékenységek" és a „család” topikok mellett utolsó óránkon sor került a Himnusz fordítására és elemzésére is.
Szarajevóban is közeleg a március 15-ei ünnepség, így a leghíresebb magyar vers elemzése és megtanítása több mint aktuális volt. A kis létszámú, de annál lelkesebb csoport pozitívan, érdeklődve állt a témához. Sheila, a csoport nyelvileg legképzettebb tagja meg is jegyezte az elemzés végén: "Ennek a versnek van lelke." Aki nem tanított még magyar szórványban, talán el sem tudja képzelni, milyen érzés ilyet hallani. Szó esett nem csak a Himnusz jelentéséről, de történelmi hátteréről és jelentőségéről is. Az egyesület tagjai pár nap múlva már érteni fogják, mi és miért szól a hangszórókból...
Természetesen megragadtam az alkalmat, hogy egyúttal a szkopjei közösségről is beszéljek a szarajevói tanulóknak, sőt a macedón és bosnyák nyelv megdöbbentő hasonlóságát is megtárgyaltuk második óránkon. (Az öt nap alatt macedóniai tanulócsoportjaim zavartalan működését elektronikus úton küldött nyelvtani gyakorló feladatlapokkal biztosítottam. Ez a módszer – a korábbi, novemberi kényszerszünet esetéhez hasonlóan – most is tökéletesen működött, kényelmes, mégis hatékony módját adva az egyéni gyakorlásnak) Úgy gondolom, egy-egy ilyen látogatás és a közös tevékenységek elősegítik a szórványmagyar közösségek közötti kölcsönös szimpátia erősödését, s egyben megkönnyítik jövőbeni együttműködésüket is.
Ittlétem alatt több ízben találkoztam az egyesület elnökével, Bence mentorával, Muratović Irmával is, és csakúgy mint ösztöndíjas társammal, vele is beszéltünk a szórványban történő magyaroktatás módszertanáról, tipikus nehézségeiről, illetve elért eredményeinkről és a jövőbeni tervekről.
Természetesen szakítottunk időt a város történelmi nevezetességeinek megtekintésére is, melyek közül kiemelném a híres-hírhedt utcát, ahol a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet történt, pár lövéssel casus bellit szolgáltatva az első világháború kitöréséhez. Történelemtanárként különleges élmény volt e helyen állnom. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, anno még "általunk" épített lakóházak és hivatali épületek, vagy a bombázások után a magyar kormány segítségével helyreállított Nemzeti Könyvtár, a "Vijećnica", melytől nem messze már a török épületek sora kezdődik...
...E nemrég még háború által tépázott város sok-sok kultúrát és népet tömörít egybe, melyek közül szerencsére a magyar is egy. Reméljük, ez így is marad.
Boszniai kooperációnk - látogatásom és „vendégtanításom” - minden szempontból sikeres volt. Sűrű, eredményekben és élményekben gazdag öt nap, melyből egyaránt profitált a szarajevói közösség, mind pedig a jövőben létrehozni kívánt ernyőszervezet.