© 1993-2018 HUM

Illés István emlékére (1922-2016)

June 3, 2016

A napokban kaptuk a hírt, hogy életének 94. évében meghalt Illés István a HUM Magyar Polgárok Egyesületének alapító tagja. Talán ő volt a legidősebb boszniai magyar. Emlékére felidézném a két esztendővel ezelőtti látogatásom.

 Régóta terveztem, hogy meglátogatom a helyi magyarság körében csak Pista bácsinak szólított Illés Istvánt, hiszen sokat meséltek róla a tagok. Egy napsütéses szeptemberi napon mentem el hozzá. Pista bácsi nagy örömmel és Szkander Bég konyakkal fogadott, és amint leültem az asztalhoz - egyből a huszas években találtam magam - el is kezdte történetét. 1922-ben született a boszniai Petrovo Seloban jómódú zsidó kereskedőcsalád gyermekeként. Soha nem járt magyar iskolába ennek ellenére kitünően beszél magyarul. Édesapja jogászként végzett Kolozsváron. Az ezt igazoló oklevél máig a falon lóg díszes keretben, mutatta büszkén. Édesanyja pedig felvidéki származású. A szülők fűrésztelepet működtettek Petrovo Seloban. Jól éltek már 1923-ban rendelkeztek autóval. 

Sajnos II. világháború a családot sem kímélte. Pista bácsi koncentrációs táborba került Rab-szigetére, ahonnan egy felkelés következtében sikerült megszöknie 1943-ban. Ezt követően partizánnak állt és harcolt a világháború végéig, háromszor sebesült meg. Szülei Olaszországba menekültek, majd onnan mentek vissza Boszniába. Nagyanyja ekkor Budapesten élt, ő Raoul Wallenbergnek köszönhette, hogy nem hurcolták el. 

Pista bácsi Zágrábba járt egyetemre a háború után, majd Szarajevóban kezdett praktizálni fogorvosként 1983-as nyugdíjba vonulásáig. Két gyermeke született. Egyik Belgrádban él a másik pedig Spanyolországban. 

A délszláv háború alatt Szarajevóban volt végig. Bár felajánlották számára, hogy elhagyhatja a várost ő maradni akart. Csak a szerencsén múlt, hogy túlélte, hiszen egy repeszakna csapódott a lakásuk mellé, de egy hársfa megfogta. A nehéz körülmények miatt az összes aranyát el kellett adnia, hogy túléljék az ostrom három évét.

Pista bácsi a HUM alapító tagja volt. Közbenjárására a svédországi magyaroktól kaptak támogatást az egyesület tagjai a nehéz időkben. Zsidó kapcsolatait is felhasználva segített a magyarokon.

Több érdekes történetet is megosztott velem. Az egyik a feleségéről szól, aki egy montenegrói származású muszlim asszony. Őt többször is dicsérte beszélgetésünk alatt, mire az asszony válaszolt magyarul: “Köszönöm szépen Pista”.

Mikor édesanyjának első alkalommal be akarta mutatni, akkor ő kétségeket fogalmazott meg a nővel kapcsolatban és félt tőle, hogy szégyenbe hozná őt. Erre a Pista bácsi azt mondta: “Ha nem fogadod el, soha nem látsz engem”. Másnap édesanyja már fogadta őt a családi házban.

A másik történet a szarajevói ostromhoz kapcsolódik. A háború végeztével a városba látogató Demszky Gábor budapesti főpolgármester kérdezte a helyi magyarokat, hogy miért nem adták meg magukat a szarajevóiak a nagy túlerő láttán. Erre Pista bácsi visszakérdezett, hogy ha Magyarországot támadnák ő feladná-e. Erre Demszky már nem válaszolt.

A beszélgetés során ahányszor szóba kerültek a háborús események mindig a visszatérő kérdése volt, hogy “a háborúba? melyikbe?”. Ha az embernek kettőben is része volt talán megérthetjük.

 

Isten nyugosztalja Pista bácsi!

 

 

Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now