Nyári gyerektábor – Krusevo, Macedónia, 2018.

October 12, 2018

Reggel kilenc óra van, megérkeztünk Óbecsére. Az autóbusz késik,  a határátkelőn hosszú a sor - a nyár és az éves szabadságok ideje van. Körbesétáljuk Óbecsét, ezzel lerövidítjük a várakozási időt.

Pár órával éjfél után érkezünk Krusevóba, a Sula Mina gyerektáborba. Csillagos ég és tündöklő hold mosolynak ránk az égből, amelyek kivilágítják nekünk az utat a szobánkig törekedve arra, hogy ne ébresszenek fel bennünket teljesen.

Már első reggel, az üde hegyi levegő ébresztget bennünket és az első reggeli napsugarak feltöltenek energiával a tegnapi hosszú és fárasztó út után.

A magyarországi, macedóniai, vajdasági és bosznia-hercegovinai gyerekek – azaz mi – a délelőttöt érdekes játékokkal, különböző kreatív-és oktatóműhelyekben töltötték azzal a céllal, hogy  minél jobban megismerjék egymást. Délután köszöntöttük a vendégeket, majd mindnyájan megünnepeltük  a magyar napot – megemlékezvén az 1956-os eseményekről, amikor Krusevo 550 magyar menekültet fogadott be, akiket a Sula Mina gyerektáborban helyeztek el.

 

 

 

Estefelé körüljártuk Krusevo óvárosát, miközben arra törekedtünk, hogy a régi építmények felejthetetlen látványait minél tovább magunkban hordozzuk emlékként.  A nap végén új barátaink, az óbecsei táncosok fellépését láttuk, majd egy közös csárdással Krusevo város főterén fejeztük be az estet.

Az ismerkedést Krusevóval már a következő napon folytattuk, amikor pár oktatóműhely után újból egy rövid sétára indultunk e tetszetős városkában, amely teljes egészében egy dombon fekszik. Annak ellenére, hogy mi is olyan országból jövünk, ahol rengeteg a gyönyörű hegység és domb, Krusevo látványa elkápráztatott bennünket.

Elérkezett a harmadik nap. Ohrid város és az Ohridi-tó felé vettük az irányt. Először az ohridi várat jártuk be, ahol sok információt kaptunk e különleges városőrről. Az Ohridi-tó partja felé vezető kilátásra még sokáig emlékezni fogunk.

Délután még bejártuk Ohrid város központját, estefelé pedig a folyó partján élveztük a káprázatos naplementét. Táncos barátaink esti fellépése teljessé tette a napot.

Elérkezett a szerda. Újra utazásra készültünk, de ez alkalommal Bitolába. Délelőtt a gyerekek kevert csoportokba beosztva, különféle feladatokat húztak ki, amelyeknek célja Bitola város megismerése volt. Amint megérkeztünk, elkezdődhetett a feladatok közös megoldása és e történelmi város kutatása. A feladatokat véletlenszerűen három nyelven írták (magyar, bosnyák/szerb és macedón nyelven), aminek köszönhetően a gyerekek még közelebb kerültek egymáshoz a feladatok teljesítése közben. Ez az este sem múlhatott el óbecsei barátaink fellépése nélkül.

A csütörtök gyorsan elszállt. Aznap közösen meglátogattuk az Ilinden emlékművet és Tose Proeski emlékházát. Itt megismerkedtünk egy hölggyel, aki kislányként - három évesen – 1956-ban, a magyarországi forradalom idején segített egy Béla nevű magyar fiatalembernek. Az akkori kislány az utcán játszott, amikor embereket (magyarokat) pillantott meg, akik a város központja felé mentek. A kislány Béla szemében észrevette, hogy hiányolja a szeretetet és az otthont, ezért kézen fogta és hazavitte. Béla két évet töltött a házukban.

Délután folytattuk a barátkozást és a krusevói síközpont felé sétáltunk egy erdőn keresztül, ahol lélegzetállító kilátásban volt részünk és ahol mindenki lelkesen ült fel a libegőre, amely Krusevo városközpontjából indul.

Végül a krusevói táborunk a magyar csárdás lépéseivel ért véget, melyet mindannyian az óbecsei táncosoktól tanultunk és élvezettel táncoltunk.

A krusevói gyerektábor végső óráit társalgással és a csodaszép benyomások összegezésével töltöttük, másnap reggel pedig már hazafelé vettük az irányt.

 

 

Dječiji ljetni kamp u Kruševu, Makedonija, 2018. godine

 

9 sati ujutro, stižemo u Bečej. Autobus kasni, gužva na granici, pa ipak je ljeto i godišnji odmori su u punom jeku. Zabavili smo se mi šetnjom kroz Bečej ne bismo li „skratili“ vrijeme čekanja.

U sitne sate poslije ponoći stižemo u Kruševo, dječiji kamp „Šula Mina“. Polusnene nas je dočekalo nebo puno zvijezda i mjesec koji nam je obasjavao put do soba, trudeći se da nas ne razbudi skroz.

 

Prvo jutro, budi nas svjež planinski vazduh i prve jutarnje zrake sunca koje su nas napunile energijom nakon dugog i napornog putovanja.

Djeca iz Mađarske, Makedonije, Vojvodine kao i mi iz Bosne i Hercegovine proveli smo prijepodne u zanimljivim igricama, kreativnim i edukativnim radionicama, sve sa ciljem što boljeg međusobnog upoznavanja. Poslijepodne smo dočekali zvanice i goste da bismo svi zajedno obilježili „Mađarski Dan“ – sjećanje na 550 mađarskih izbjeglica 1956. godine koji su bili prihvaćeni u Kruševu i smješteni u dječiji kamp „Šula Mina“.

Večer smo proveli uz kratak obilazak starog Kruševa, upijajući neopisive prizore starih građevina da bi nam što duže ostali u sjećanju. Dan smo završili gledajući nastup naših novih prijatelja, plesača iz Bečeja, a njihov nastup smo zatvorili zajedničkim čardašom na glavnom trgu Kruševa.

 

Naše upoznavanje sa Kruševom se nastavlja sljedeći dan kada smo se, nakon novih edukativnih radionica, uputili u kratak obilazak tog simpatičnog starog gradića koji se cijelom svojom površinom nalazi na brdu.

Iako živimo u državi koja obiluje mnogim prekrasnim brdima i planinama, bili smo fascinirani prizorom Kruševa.

 

Stigao je i treći dan. Vrijeme da se uputimo prema Ohridskom jezeru u grad Ohrid.  Obilazak Ohrida smo počeli šetnjom kroz ohridsku tvrđavu gdje smo dobili mnogo informacija o tom čuvaru grada. Pogled koji smo imali spuštajući se do obale Ohridskog jezera pamtit ćemo još dugo, dugo.

Poslijepodne smo proveli obilaskom centra Ohrida, a predvečerje na obali jezera uživajući u prelijepom zalasku sunca. Dan smo upotpunili ponovnim uživanjem u nastupu naših prijatelja plesača.

 

Srijeda je. Vrijeme je za još jedno putovanje, ali ovog puta u Bitolu. U prijepodnevnim satima, djeca podijeljena u miješane grupe, izvlačili su razne zadatke koji su bili vezani za bolje upoznavanje Bitole. Zajedničko rješavanje zadataka i istraživanje ovog gradića punog historije, započelo je čim smo stigli. Zadaci su nasumično bili napisani na tri jezika (mađarskom, bosanskom/srpskom i na makedonskom), te su se na taj način djeca još više zbližila u zajedničkom rješavanju zadataka. Ni ovoga puta nije izostalo večernje uživanje u nastupu naših prijatelja iz Bečeja.

 

Četvrtak nam je brzo „proletio“. Dan smo proveli  u zajedničkom obilasku Spomenika Ilinden i Spomen kuće Toše Proeski. Nakon toga smo upoznali gospođu koja je kao mala djevojčica, sa tri godine, 1956. godine, za vrijeme revolucije u Mađarskoj, pomogla mladom čovjeku po imenu Bela. Tadašnja djevojčica se igrala u svojoj ulici pri čemu je ugledala grupu ljudi (Mađara) koji su se spuštali prema centru grada. Djevojčica je u očima Bele primijetila da je njemu potrebna ljubav i dom, te ga je uhvatila za ruku i odvela kući. Bela je u kući njene porodice proveo dvije godine.

Druženje smo nastavili u poslijepodnevnoj šetnji kroz šumu do kruševskog ski centra gdje smo imali prelijep pogled na grad i gdje smo bili oduševljeni dvosjedom kojem je početna stanica u centru grada Kruševa.

 

Zajedničko druženje u Kruševu zaokružili smo plesnim koracima mađarskog čardaša. Svi smo zajedno učili korake od bečejskih plesača i uživali u čarima plesa.

Posljednje sate u dječijem kampu u Kruševu proveli smo družeći se i sumirajući prelijepe utiske, a ujutro nas je čekao povratak kući.

 

 

Fordította: Szabó Mehic Kornélia

Please reload

© 1993-2018 HUM

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now