Március 15., ahogyan mi látjuk

Tisztelt Látogató, Tisztelt Olvasó!

Ünnepet és megemlékezést is tartunk a mai napon! Ünnepet, mert 171 éve tört ki a magyar forradalom és szabadságharc, amely a magyar nép számára mai napig a szabadságot szimbolizálja. És megemlékezést. Megemlékezést mindazok tiszteletére, akik részt vettek ebben a harcban, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért!

Nemzeti ünnepünk alkalmából nemcsak kívül, de legbelül, a lélek is ünneplőbe öltözik; szerte a nagyvilágban együtt dobbannak a magyar szívek. Ilyenkor együtt vagyunk, együtt nézünk szembe a múlttal, és együtt álmodjuk a jövőt , de ilyenkor van ideje feltenni magunknak a kérdést is: „Mit tettünk együtt és külön-külön azért, hogy a ránk bízott örökséget, magyarságunkat megőrizzük, új tartalommal és értékekkel gazdagítsuk, hogy aztán továbbadhassuk az utánunk jövőknek?”

171 éve a magyar nép azt mondta, elég volt! Tudjuk és ismerjük, hogy mi minden előzte meg a forradalom kitörését.

1848 március 15. a történelem magasságából szemlélve csupán egy egyszerű tavaszi nap volt. Ám iskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy ezen a napon Pesten forradalom zajlott. Tudjuk, hogy Petőfi Sándor és fiatal társai – akiket márciusi ifjak néven emleget az utókor – a Pilvax kávéházból elindulva a Landerer nyomdához vonultak, kinyomtatták 12 pontba foglalt követeléseiket, és kiszabadították a jobbágyok sorsát szívén viselő Táncsics Mihályt.

/hevesiportal.hu/

A fiatalok érvényt szereztek a híres 12 pontjuknak és jogokat, önállóságot követeltek. Bécs pedig – látván az egységes magyar fellépést – egy időre meghátrált.

Az osztrák császári udvar aztán 1848 őszén döntötte el, hogy bár Magyarországon a forradalom győzött, és az uralkodó elfogadta az új törvényeket, sőt beiktatta a magyar kormányt is, mégis le fogja rombolni az eredményeket, és az országot vissza fogja kényszeríteni a forradalom előtti kiszolgáltatott és elmaradott helyzetébe.

1848 december 2-án az osztrákok lemondatták a magyar kormányt kinevező és a magyar forradalmat elfogadó V. Ferdinándot és helyére az alkut nem ismerő ifjú Ferenc Józsefet ültették, majd megindították elsöprő erejű támadásukat. A támadással megkezdődött az 1848 –as szabadságharc, mely 1849 augusztus 13 -án a világosi fegyverletétel napján sajnos elbukott.

Bár a forradalom végül tragikus következményekkel járt, a forradalmi eredmények megmaradtak, a modern Magyarország alapjait március 15 –én lerakhattuk. Magyarország bebizonyította a világnak: képes az összefogásra, képes arra, hogy egyszerre két nagyhatalommal harcolva is megalkossa önállóságának alapjait. A világ megismerte népünk küzdeni akarását, mert olyan önzetlen emberek vezettek bennünket, mint gróf Széchenyi István, aki egy teljes évi jövedelmét ajánlotta fel Magyarországért, olyan vezetők mutattak példát mint Kossuth Lajos, aki alkut nem ismerve tartotta össze és lelkesítette a magyarok millióit.

A megtorlás és a megfélemlítés végül nem tudta kiölni a magyar emberből azt, ami egyszer már a miénk volt. Esténként a magyar anyák vágtázó huszárokról beszéltek gyerekeiknek, az öregek régi csaták képét elevenítették fel, az édesapák pedig magyarságra nevelték gyermekeiket. Csakis így maradhatott fenn 1848 üzenete. Valamint úgy, hogy volt akinek meséljenek, akinek tovább adják a történeteket. És ez az, amit mi is megtehetünk: emlékezünk és tovább meséljük minden évben, mit is jelent a mondat: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”