Banja lukai és szarajevói fiatalok utaztak Kárpátaljára
Közös kárpátaljai kiránduláson vehettek részt a banja lukai Magyar Szó és a szarajevói HUM Magyar Polgárok Egyesületének fiatal tagjai.
Az utazás célja – a magyar területek és városok megismerése mellett – az volt, hogy a boszniai fiatalok olyan hagyományos magyar sportokkal ismerkedhessenek meg, melyekhez hazájukban nagy valószínűséggel nem volna lehetőségük közelebb kerülni.
A Beregszász környékén immáron második éve szolgálatot teljesítő Szilaj István (Petőfi Sándor Program) épp ilyen hagyományokkal foglalkozik; közösségi munkájának, sajtóaktivitásának hála pedig hivatását Szarajevóból is lehetőségünk volt nyomon követni. Hosszú hónapok csendes megfigyelőmunkáját követően végül ez év elején született meg az elképzelés, hogy a közösségi média fényképeit élő kapcsolatokra cserélnénk és örömmel ismernénk meg azt az aktív – és a mi szemünkben hatalmas – magyar közösséget, ahol gyermekek és felnőttek egyaránt örömmel hódolnak történelmünk előtt.
A kapcsolatfelvételt követően gyorsan ki is derült, hogy István és fogadószervezete május 18-án olyan történelmi csatajátékra készül, melyben statisztaként akár egy gyorstalpaló baranta- és íjász tanfolyam után is vendéglátóink hasznára válhatunk, így aztán rögvest megkezdtük a szervezést.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Rákóczi Szövetség támogatásának köszönhetően olyan 15 és 35 év közötti fiatalok körében hirdettük meg az utazást, akik a banja lukai Magyar Szó Egyesület, vagy a szarajevói HUM Magyar Polgárok Egyesületének tagjai és érdekli őket a magyar történelem, valamint vállalják a történelmi csatajátékon való aktív részvételt.
Bár sajnálatos módon még az utolsó pillanatban is történtek lemondások, végül egy csütörtöki délután Muratovic Irma és Fülöp Dóra vezetésével tizenketten mégis útnak indultunk. A megközelítőleg 15 órás utazás sem szegte kedvünket és Magyarországon átsuhanva a péntek reggeli órákban értük el Kárpátalját és szállásunkat, a karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumot, amely a következő két napban szeretett otthonunkként szolgált. Rövid pihenő után – Tóth Jenő atya gyors segítségének köszönhetően – máris belevetettük magunkat a kárpátaljai rengetegbe és András Hanga (Petőfi Sándor Program) kíséretével Beregszászra utaztunk.
A városban végül csatlakozott hozzánk Hanga egyik helyi barátja is, aki gondoskodott arról, hogy a leginkább frekventált helyeken kívül Beregszász rejtett kincseit is megismerjük. Így jutottunk el az egykori Beregmegyei Kaszinó helyén működő, patinás Arany Páva étterembe, így tekintettük meg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát és így tudtuk megkóstolni a helyi sörkülönlegességeket is. Köszi Alex!
Az együtt töltött délután folyamán bőven akadt alkalmunk a közös beszélgetésre, mely során megoszthattuk egymással e két régió tapasztalatait, a helyi magyarság örömeit és nehézségeit.
Miután visszatértünk Karácsfalvára, István csatlakozott hozzánk, hogy felkészítsen bennünket a másnapi küzdelemre.
Szombaton a reggelit követően azonnal Nagyszőlősre indultunk, ahol érkezésünkkor már javában zajlottak az előkészületek: a magyar várvédők lázasan készültek az összecsapásra, a török csapat a harci viseletet tökéletesítette, míg az asszonyok óriási üstben készítették az ebédet a megfáradt katonáknak. Előre nem tudhattuk, hogy Eger várának védelmében a török, avagy a magyar csapatot fogjuk-e erősíteni, de látva Dobó István iránti lelkesedésünket vendéglátóink úgy döntöttek, hogy nagyobb hasznunkat veszik a várvédők oldalán.
„A résztvevők sokfelől érkeztek. A szőlősi lovasok és barantások mellett a beregszászi baranta csapat tagjai a tavasz folyamán sokat készültek, próbáltak. Beregszászból, a 4. számú iskolából két busznyi erősítés érkezett, igaz, ők főleg a török sereget gyarapították. Utazásukat a nefelejcs Virágszalon támogatta. Színes kendőkből turbánt kötöttek, övet a derekukra, s volt, akinek mindenféle tarka, keleties tunika, köntös is akadt. Magyarországról egy igazi kun hagyományőrző is eljött, Horák Zsolt, aki lóhátról irányította az ostromot Kara Ahmed pasa szerepében” – írja Szilaj István a beszámolójában
„Az ostrom ágyúszóval kezdődött, majd a törökök csatakiáltással rohamoztak. 3-szor próbálták elfoglalni a falakat, s volt egy rövid pillanat, amíg a várba betörve úgy tűnt, sikerrel járhatnak. Azonban a 3. ostrom végén a magyar vitézek meggyújtották a tüzes kereket, amitől az ellennek inába szállt a bátorsága, és végleg megfutamodott. Az egri védők egészen a tórendszerré változott mező végéig kergették őket. Majd a két sereg a lovasok, és Dobó várkapitány vezetésével megbékélve együtt vonult be a meghajolni a közönség elé”
Az igazán tanulságos történelmi csatajáték után a Bosznia-Hercegovinából érkező fiataloknak még lehetőségük volt belekóstolni az íjászat és a vívás tudományába, ami valóban hatalmas élményt jelentett a résztvevőknek.
Ezúton is hálásan köszönjük a nagyszőlősi Szelíd Lovas Központ, illetve az egész Margitics család vendégszeretetét!
Az egri vár ostromának visszaverésében alaposan kifáradt csapat az estét pihenéssel töltötte, majd a délelőtti körlettakarítást követően Munkácsra indultunk.
Az érkezéskor szerzett tapasztalataink alapján feltételeztük, hogy nem lesz zökkenőmentes a határátlépés Magyarországra, így egy gyors városnézést és vásárlást követően kénytelenek voltunk máris hazafelé indulni. Megérzéseink nem csaltak, összesen három és fél órát töltöttünk az ukrán-magyar határon, de még így is sikerült világosban Magyarországra érnünk, így gyorsan belevetettük magunkat a zöld mezőkbe még a közelgő vihar előtt.
Örömmel tölt el bennünket, hogy részesei lehettünk egy ilyen útnak és biztosak vagyunk benne, hogy mind a szarajevói, mind pedig a banja lukai fiatalok hasznos tapasztalatokkal és értékes üzenettel tértek haza Bosznia-Hercegovinába.
Fülöp Dóra