Az anyanyelvüket ma is beszélő magyarok legnagyobb része a Vajdaságból jött Boszniába, Jugoszlávia létrejötte (1920), illetve a második világháború után. Bosznia-Hercegovina és Magyarország kapcsolatai visszanyúlnak a XII. század elejéig. Az említett országok kapcsolatai – a török hódítások idejéig, pontosabban Jajca vára végleges török kézre kerüléséig (1527) – sokszor sorsdöntő szerepet játszottak Bosznia történelmében. A dinasztiák tagjai közötti házasságkötések; a magyar királyok hódító, valamint a bogumil eretnekek ellen vezetett keresztes hadjáratai; később a török előrenyomulás megállítása céljából vívott harcok Bosznia területén a két ország közötti kapcsolatok fontosságát igazolják а XVI. század közepéig. A magyar király Boszni nagyrészének végül is hűbérura volt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A magyar befolyás Bosznia északi részén lényegében nem is szakadt meg a török hódításokig. Biztosra vehető, hogy azokban az időkben jelentős számban maradt Boszniában a hadseregből elmaradt várőrségi magyar katona, még akkor is, ha a katonaságnak valószínűleg csak kisebb része volt magyar. A századok folyamán ezek a magyar katonák beolvadtak az itteni szláv népekbe.

 

Mađari, koji i danas govore svoj maternji jezik u Bosni i Hercegovini, većinom su došli iz Vojvodine, nakon formiranja Jugoslavije (1920. godine), odnosno u većem broju nakon II svjetskog rata. Bosna i Hercegovina i Mađarska imaju kontakte još od početka XII vijeka. Kontakti između spomenutih država do konačnog pada Jajačke tvrđave u turske ruke (1527. godine) bili su vrlo značajni za istoriju Bosne. Brakovi između članova vladajućih dinastija, osvajačka politika mađarskih kraljeva, odnosno krstaški ratni pohodi protiv bogumila, a kasnije i ratovi koji su isti vodili na teritoriji Bosne u cilju zaustavljanja turske najezde, dokazuju izuzetno značajne kontakte između dvije države do sredine XVI. vijeka. Konačno, na većem dijelu Bosne lokalni feudalci bili su, sa dužim ili kraćim prekidima, vazalski podređeni ugarskom (mađarskom) kralju. Uticaj Ugarske na sjeveru Bosne praktično nije ni prekinut sve do turskih osvajanja. Sigurno je, da je u tim vremenima ostalo u Bosni dosta mađarskih vojnika. Naravno u toku vjekova ovi vojnici, ako su i ostali u Bosni, asimilirani su od strane ovdašnjih slavenskih naroda.

 

II László/Ladislav, 1131-1163, prvi Princ od Bosne, kasnije (kratko) i ugarsko-hrvatski kralj

II. László, 1131-1163, az első boszniai herceg, később (rövid ideig) magyar király

A magyar–boszniai kapcsolatok a török időkben megszakadtak, csak a Habsburg Császárság keretében jelentkezhettek ismét, az Oszmán Birodalom elleni hadjáratok során. 1697. október 23-án Savoyai Jenő osztrák hadvezér Szarajevót is elfoglalta (sajnos ki is fosztotta). Az osztrák seregben sok magyar tiszt éskatona volt. A középkorban tehát a magyar–boszniai viszonyokat is szinte szakadatlan háborúskodás jellemezte. Még nem tudunk eleget a régi, Dubrovnikból Szarajevón keresztül (a XVII. században a lakosság száma szerint a Balkán második legnagyobb városa), Tuzlára (sóbányák) vezető régi út jelentőségéről a Magyar Királyság kereskedelmében, de biztos, hogy a két ország közötti nagy árucseréről nem lehet beszélni, hiszen az ipar fejletlen volt mindkét országban, valamint Európa fontos kereskedelmi útvonalai elkerülték Boszniát és Magyarországot is. 1878-ban az Osztrák–Magyar Monarchia megszállta Bosznia-Hercegovinát.Megkezdődött a vasútépítés, a vasérc, a szén és a faanyag kivitele, egyszóval Bosznia-Hercegovina természeti kincseinek kiaknázása. Ebben az időben keresett volt Boszniában a szakmunkás és a németül beszélő és író tisztviselő. Bosznia egyes részei elnéptelenedtek, mivel a megszállást követően a török lakosság nagyobb része, de számos bosnyák is, elköltözött az országból. Munkanélküli szakmunkások, bányászok, favágók és tisztviselők, valamint föld nélküli parasztok serege költözött Boszniába, a Monarchia egész területéről. Így a ruszinok (Galícia), csehek, szlovákok, osztrákok mellett sok magyar is. Az itteni polgárok találóan, „kofferosok”-nak nevezték a bevándorlókat. Ennek a bevándorlásnak a mai napig megmaradtak a néprajzi nyomai, például a ruszin és a cseh kisebbség ezektől a jövevényektől származik.

Mađarsko-bosanski kontakti su prekinuti za vrijeme turske vladavine, a oživjeli su kasnije u okviru Habzburške monarhije i to zbog ratova protiv Osmanlija. 23. oktobra 1697.godine austrijska vojska, sa vojskovođom Jenő Szavoyaiem (Jene Savojai) je osvojila (nažalost i opljačkala) Sarajevo. U austrijskoj vojsci bio je i značajan broj mađarskih vojnika i oficira. Dakle, u srednjem vijeku mađarsko-bosanske kontakte karakteriziralo je neprekidno ratovanje. Ne zna se dovoljno o značaju starog trgovačkog puta iz Dubrovnika preko Tuzle (rudnici soli), kasnije i Sarajeva (drugi grad po veličini Balkana u XVII vijeku) za Kraljevinu Mađarsku. O velikoj trgovini u srednjem vijeku između dvije zemlje sigurno se ne može govoriti, pošto proizvodnja dobara nije bila naročito razvijena na ovim prostorima, a značajniji zapadni trgovački putevi Evrope zaobilazili su i Bosnu, pa i Mađarsku. Austro-Ugarska je 1878. godine okupirala Bosnu i Hercegovinu. Krenula je izgradnja željeznice, otvaranje rudnika, izvoz ruda, uglja i drvene građe, jednom rječju eksploatacija prirodnih resursa Bosne. U tim vremenima velika je bila potražnja za stručnim radnicima kao i za činovnicima, koji su znali govoriti i pisati njemački. Sa druge strane, neki krajevi Bosne ostali su bez stanovništva, jer nakon okupacije pretežni dio turskog naroda, pa i dosta Bošnjaka, iselilo se iz zemlje. Armija nezaposlenih stručnih radnika, rudara, drvosječa i činovnika, kao i siromašnih seljaka preselila se u Bosnu sa svih teritorija Monarhije. Tako pored Ukrajinaca (Galicija), Čeha, Slovaka, Austrijanaca i dosta Mađara je dospjelo u Bosnu. Ovdašnji građani su duhovito došljake nazvali „kuferašima“.Ova imigracija je ostavila etničkog traga do današnjih dana. Primjera radi, ukrajinska i češka manjina u Bosni od tih pristiglih vodi porijeklo.

 

Megkezdődött a vasútépítés, a vasérc, a szén és a faanyag kivitele, egyszóval Bosznia-Hercegovina természeti kincseinek kiaknázása. Ebben az időben keresett volt Boszniában a szakmunkás és a németül beszélő és író tisztviselő. Bosznia egyes részei elnéptelenedtek, mivel a megszállást követően a török lakosság nagyobb része, de számos bosnyák is, elköltözött az országból. Munkanélküli szakmunkások, bányászok, favágók és tisztviselők, valamint föld nélküli parasztok serege költözött Boszniába, a Monarchia egész területéről. Így a ruszinok (Galícia), csehek, szlovákok, osztrákok mellett sok magyar is. Az itteni polgárok találóan, „kofferosok”-nak nevezték a bevándorlókat. Ennek a bevándorlásnak a mai napig megmaradtak a néprajzi nyomai, például a ruszin és a cseh kisebbség ezektől a jövevényektől származik. A magyaroknál, már szó szerint is, csak nyomai maradtak ennek a bevándorlásnak. Több oka is van ennek, a leglényegesebb valószínűleg az, hogy a magyar bevándorlás nem területi telepítés volt, így a magyarok szétszórtan Boszniában gyorsan beolvadtak az itt élő etnikumokba. A másik ok pedig az, hogy sok magyar az I. világháború alatt vagy közvetlenül utána elhagyta Boszniát. A valamikor számosabb magyarságról már csak a nagyobb városok régi temetőinek sírkövein itt-ott feltűnő magyar vezetéknevek tanúskodnak, de a régi statisztikai adatok is, amelyek szerint az I. világháború előtt Bosznia-Hercegovinában megközelítőleg 30000 magyar élt. Mindenesetre az Osztrák–Magyar Monarchia idején a magyar–boszniai állami, politikai, művelődési és gazdasági kapcsolatok ismét jelentősek voltak. Az osztrák–magyar kiegyezés értelmében Bosznia kormányzói tisztsége is Magyarországot illette meg (Kállay Béni, Burián István). Az I. világháború befejezése után megalakult Jugoszlávia. Ennek az új országnak részei lettek, több országrész mellett, Bosznia-Hercegovina, valamint a Vajdaság (Szerbia határain belül), nagy magyar etnikummal (az 1921-es népszámlálás alapján kb. 450 000 volt a magyarok száma). Az I., de még inkább a II. világháború után Vajdaságból ismét jelentős számú magyar érkezett Boszniába. MegkezdődöttBosznia-Hercegovina iparának és bányászatának gyors fejlődése. Ismét szükség volt szakmunkásokra. Sok magyar a hadseregből, az aktív szolgálat befejezésével, családjával együtt Boszniában maradt. Így történt ez számos vajdasági fiatallal is, akik egyetemi tanulmányaikat Boszniában fejezték be, utána pedig itt alapítottak családot. 1991-ben a népszámlálás adatai szerint Bosznia-Hercegovinában 893 polgár vallotta magát magyarnak. Biztos, hogy jóval több lehetett a magyarok száma, mert akkoriban nagyon népszerű volt, különösen a vegyes házasságokban, jugoszlávnak lenni. A volt Jugoszlávia területén dúló legutóbbi háború alatt és után is, ismét jelentős számú magyar hagyta el Boszniát. A Boszniában maradt magyarok szétszórtan élnek az egész országban. Két magyar polgári egyesület munkájával (Magyar Szó Banja Lukán és HUM Szarajevóban) próbálják megfékezni a beolvadást az itteni szláv népekbe. A magyarok ma hivatalosan is nemzeti kisebbség Bosznia-Hercegovinában.

 

1996 eleje óta jelentős számú katonával magyar műszaki katonai alakulat tartózkodik Boszniában a Daytoni Békeszerződés érvényesítése céljával az IFOR, a SFOR illetve az EUFOR nemzetközi erők kötelékében. 360 feladatot teljesítettek (a háborúban lerombolt hidakat, utakat és vasútvonalakat javították vagy építették újjá) és ezzel hozzájárultak a magyar–boszniai jó kapcsolatok további fejlesztéséhez. Bosznia-Hercegovina és Magyar Köztársaság 1992 decemberétől diplomáciai kapcsolatban vannak

Kod Mađara ostali su, doslovce, samo tragovi od ove imigracije. Razloga ima više, a osnovno je možda to, što dolazak Mađara nije bio organinizovan zbog naseljavanja određene teritorije, tako da razbacani po Bosni kasnije su brzo bili i asimilirani od strane ovdašnjih naroda. Mnogi Mađari su u toku ili neposredno poslije I svjetskog rata napustili Bosnu. O tada brojnijoj mađarskoj manjini svjedoče samo prezimena na nadgrobnim spomenicima u starim grobljima većih gradova, pa i arhivski podaci, po kojima prije I sjetskog rata u Bosni i Hercegovivi živelo je oko 30000 Mađara. Svakako za vrijeme Austro-Ugarske državne, političke, kulturne i privredne veze Mađarske i Bosne i Hercegovine bile su ponovo vrlo jake. Treba spomenuti, da po Austro-ugarskoj nagodbi funkcija Upravitelja Bosne i Hercegovine pripala je Mađarskoj (Kállay Benjamin /Kalai Benjamin/ i Burián István /Burian Ištvan/ ). Nakon I svjetskog rata oformljena je Jugoslavija, a sastavni dijelovi ove nove države postali su i Bosna i Hercegovina kao i Vojvodina, koja je (u granicama Srbije) imala značajan broj pripadnika mađarske nacionalne manjine (po popisu stanovništva iz 1921.godine oko 450.000). Odmah poslije I, a još više nakon II svjetskog rata, ovog puta iz Vojvodine, pristigao je u Bosnu veći broj Mađara. Krenuo je u Bosni i Hercegovini brzi razvoj industrije i rudarstva i opet se javila potreba za stručnim radnicima. Mnogi Mađari iz vojske, nakon završetka aktivne službe, ostali su u Bosni sa svojim porodicama. Slično se desilo i sa brojnom vojvođanskom omladinom, koja je nakon završetka studija ostala u Bosni i tu zasnovala porodice. Po popisu stanovništva u Bosni i Hercegovini iz 1991. godine 893 građana se izjasnilo po nacionalnosti kao Mađar. Sigurno je bilo više Mađara, imajući u vidu, da u ono vrijeme popularno je bilo izjasniti se kao Jugosloven, naročitio u tzv. miješanim brakovima. U toku i poslije ovog zadnjeg rata na jugoslavenskim prostorima još jedan značajniji broj ovdašnjih Mađara je napustio Bosnu i Hercegovinu. Preostali Mađari su raštrkani po gradovima na teritoriji cijele zemlje. Radom u dva mađarska udruženja (Magyar Szó u Banja Luci i HUM u Sarajevu) pokušavaju usporiti asimilaciju u ovdašnje slavenske narode. Mađari su danas i zvanično nacionalna manjina u Bosni i Hercegovini.

 

Mađarski vojnici IFROR-a popravljalju volinjski željeznički most na Uni

Az IFOR kötelékében a magyar műszaki egység javítja a Volinja-i vasúti hidat az Una folyón

Od početka 1996.godineza obezbjeđenje implementacije

Daytonskog (Dejton) mirovnog ugovora u okviru IFOR-a, SFOR-a odnosno EUFOR-a vrlo značajna inženjerska vojna jedinica boravi iz Republike Mađarske u Bosni i Hercegovini. Obavili su 360 inženjerskih zadataka (popravki i izgradnje u ratu porušenih mostova, pruga i puteva), i tako su doprinjeli daljnjem razvoju dobrih odnosa između Bosne i Hercegovine i Mađarske. Bosna i Hercegovina i Mađarska Republika od decembra 1992. godine imaju diplomatska predstavništva.

Tóth-Bojnik László, Új Dobos 6/2012

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now