Farkas József Tanúhegyek című kiállításával nyílt a Kantonális Kisebbségi Napok Szarajevóban
Az évről évre megrendezésre kerülő Kantonális Kisebbségi Napok megnyitóját ez alkalommal a HUM Magyar Polgárok Egyesülete, valamint a cseh nemzeti kisebbség, a Česka beseda biztosította.
Tekintettel arra, hogy márciusi, „Égtájak – vendégségben a szarajevói magyaroknál” rendezvényünkön csak a szűk közönség láthatta a fotográfus kiállítását, már akkor megfogalmazódott bennünk az elhatározás, hogy a Minority Festen – melyen minden Szarajevóban élő nemzeti kisebbség képviseltetheti magát évről évre – szélesebb körben is megismertetjük Farkas József Tanúhegyek névre keresztelt kiállítását az érdeklődőkkel.
/Fotó: radiosarajevo.ba/
Május végén, a szarajevói cseh nemzetiségi kisebbséggel közösen került sor a kisebbségi napok rendezvénysorozat megnyitójára Bosznia-Hercegovina Irodalmi-és Színházművészeti Múzeumának (Muzej Književnosti i pozorišne umjetnosti Bosne i Hercegovine) kiállítótermében.
A cseh kisebbség kóruselőadását követően (melyen hagyományos cseh dalokat hallhattunk) a Kisebbségi Tanács és az egyesület részéről Vedad Hadžibegić nyitotta meg a rendezvényt, majd a HUM Magyar Polgárok Egyesülete részéről Estela Hadžikadunić és Fülöp Dóra olvasták fel az egyesület üdvözlőbeszédét magyarul és helyi nyelven, majd Muratović Irma, az egyesület elnöke köszöntötte a fotográfust pár személyes gondolattal.
Farkas József az elmúlt tíz évben több alkalommal is járt a szarajevói magyarok rendezvényein és több alkalommal támogatta egyesületünk tagjait Budapestről illetve Pozsonyból is, így mára baráti kapcsolat alakult ki közte és az egyesület vezetősége között.
Miután a művész is köszönetét fejezte ki az egyesület tagjai, valamint Bosznia-Hercegovina szarajevói kantonjának kisebbségi tanácsa felé, kezdetét vette a két napig tartó kiállítás, melyen Farkas József 25 éves gyűjtéseinek fotói voltak megtekinthetők.
A kiállításról bővebben:
„Hatalmas a zaj a világban. Egyre hangosabb, de mi sokszor észre se vesszük, már-már egy mindenütt jelen lévő alapzajként éljük meg. Ez az alapzaj már olyan hangerőt követel magának, hogy nem halljuk tőle egymás szavát, ezért csak kiabálva tud érvényesülni az a szó, amelyik felrázni, eszméltetni akar. Farkas József zenészportréi is az ilyen szónak erejével hatnak.
A hagyományőrző zenészeket bemutató fényképei nagy részét az elmúlt több mint 25 év néprajzi gyűjtőútjai alkalmával készítette. Ezek az emberek olyanok, mint a tanúhegyek, melyek annak idején vulkáni teljesítmény következtében jöttek létre, majd a kitörési pontokon egy, a környezeténél keményebb kőzet szilárdult meg. A kevésbé szilárd anyagok lemállottak, a tanúhegyek pedig itt maradtak.
Amikor muzsikálnak, ezek az emberek is vulkánokként törnek ki, hiszen harsányan és egyértelműen képviselik azt a kultúrát, amely a mélyből tör fel hiszen, ha a magas kultúrának van ellentétpárja, és azt a hagyományban kell megtalálnunk, akkor az itt fellelhető értékek tárháza semmiképpen nem lehet alacsony, csakis: mélységesen mély. A mélyből feltörő értékek utolsó képviselői ezek az emberek, ezek a hagyományőrző muzsikusok, akik a gyűjtések során elmuzsikálták nekünk mindazt, amit a régmúltból az ő kezeiken itt hagyott nekünk az idő.
A fotókon látható muzsikusok a hagyományból öröklött módon hirdetik a világnak, hogy a magyar, az valaha nem csak egy nyelv, sőt, nem csak egy kultúra, hanem egy civilizáció volt. Sokszínű, sok értékű és hatalmas gazdagságot hordozó civilizáció.
A fotók többsége cigányzenészek képmását mutatja. Ezek az idős muzsikusok azért is értékesek számunkra, mert rendszerint nemcsak a saját jelenkoruknak a kulturális lenyomatait tudják közvetíteni felénk, hanem azt a zenét, azokat a dallamokat is fel tudják idézni, melyeket ifjú korukban az akkori öregek követeltek tőlük. Tehát adott esetben a két-három generációval előttünk járó felmenőink nótáit is hordozzák az emlékezetükben és ujjaikban.
Tudásuk különleges értéke abban áll, hogy ez a szolgálat térségünkben a magyar, ruszin, szlovák, vagy román kultúra nagyon fontos ereklyéinek az átmentésével járt.
Amióta az ő zenéjük már nem kell a környezetüknek, azóta nekünk, népzenekutatóknak és foto-dokumentaristáknak kell átvinni a hagyomány e szeletének értékeit a „túlsó partra”.
Nekünk – akik még találkoztunk a dalok százait daloló, vagy muzsikáló tanúhegyekkel – pedig lassan nem marad más, mint hogy hallgassuk az archívumokban őrzött felvételeiket, vagy nézegessük a róluk készült képeket.” - Agócs Gergely
Fülöp Dóra / fotók: Fülöp Dóra