Október 23

1956. őszén a magyar fiatalok és egyetemisták Budapest utcáin, később az ország többi részén is, fellázadtak az elnyomás ellen. Góliát és Dávid harcához hasonlóan, szembeszálltak a világ egyik legnagyobb hadseregének katonáival és tankjaival. Ez a véres harc csak néhány hétig tartott, mert a katonai túlerő annyira hatalmas volt, a magyar forradalmárok pedig egyedül, hogy minden segítség nélkül, nem tudtak győzni. Igaz ez, amit mondunk? Nem! Katonailag a harcokban ugyan veszítettek, de a forradalom szelleme győzött. Több mint három évtized kellett ahhoz, hogy az 1956-ban megálmodott, óhajtott szabadság eljöjjön. A rendszerváltás után, a mai Magyarország szabad, európai ország, és mi, a világ bármelyik részén élünk is, büszkék vagyunk honfitársaink harcára.

Ma, október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezünk. Ez Magyarország és a világon élő összes magyar nemzeti ünnepe, így a miénk is: tisztelettel, a szarajevói magyar közösség.

U jesen 1956., mađaska mladež i studenti, na ulicama Budimpešte, a kasnije i u ostatku zemlje, pobunili su se protiv ugnjetavanja. Poput Golijata i Davida, sukobili su se sa vojnicima i tenkovima jedne od najvećih svjetskih armija. Ova krvava bitka trajala je samo nekoliko sedmica, jer je vojna nadmoć bila velika, a mađarski revolucionari sami i bez ičije pomoći nisu mogli pobijediti. Da li je istina ovo što govorimo? Nije! U borbama su poraženi vojno, ali je prevladao duh revolucije. Bilo je potrebno više od tri desetljeća za slobudu o kakvoj se sanjalo 1956., ali nakon promjene režima, današnja Mađarska je slobodna evropska zemlja i, gdje god da živimo, ponosni smo na borbu svojih sunarodnjaka.

Danas, 23. oktobra, obilježavamo revoluciju 1956. i rat za nezavisnost. Ovo je nacionalni praznik Mađarske i svih mađara koji žive u svijetu, pa tako i naš. S poštovanjem, Mađarsko udruženje građana HUM.